Kik vagyunk mi?

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

Van, akit érdekel, kik is voltak a felmenői, hol éltek, mit csináltak, másokat hidegen hagy ez a téma. Néhány évtizeddel ezelőtt nem sok jelentőséget tulajdonítottak az emberek a családfának. Napjaikra azonban „húzó ágazattá” vált. Vannak kifejezetten erre szakosodott emberek, akik vállalják a megbízást, hogy kiderítsék a megbízók „ágát-bogát”. Mások saját maguk veszik kezükbe a megsárgult anyakönyveket, hogy végigkövessék generációkon keresztül a család kacskaringós életútját.

 

 Keresztelési anyakönyv 1864-ből

Számunkra, akik itt élünk tálcán kínálkozik a lehetőség: a fióklevéltár Dorogi utcai épületében megtalálható az összes Hajdú-Bihar megyei település születési, házassági és halotti állami anyakönyveinek másodpéldánya, illetve 1895-öt megelőzően az egyházi anyakönyvek is. Ennél nagyobb „kincsesbánya” nem is szükséges azok számára, akik vállalkoznak erre a nem kis feladatra. Egy kutató számára nincs annál nagyobb öröm, mint amikor eltűnnek a fehér foltok. A fióklevéltár munkatársai készséggel állnak a kutatók rendelkezésére, akik kedden és szerdán kereshetik fel az intézményt.

A kíváncsiság nagy úr, de határt szab annak a jogszabály. A születéseket 90, a házasságkötéseket 60, míg a halálozásokat 30 évnél idősebb anyakönyvekben lehet kutatni. Az ősi böszörményi családok mellett nyomára bukkanhatunk a híres Latabár családnak is, de szerepelnek benne más színművészek, magánzók, címfestők és egyéb érdekes foglalkozású emberek is. Egy-egy anyakönyv kor- és kórtörténeti adalékkal is szolgál a kutató számára. Az már csak „hab a tortán”, ha olyan dologgal szembesülünk családunk múltját illetően, amit nekünk sikerült kikutatni a megsárgult lapokból.

Biztatok mindenkit, bátran nyomja le a Dorogi utcai épület - amely egykoron Kovács Márton tiszti ügyész háza volt - kapujának kilincsét, nem fog csalatkozni.

 

Gargya Imre

 

Megjelent a Szabadhajdú 2013. február 15-ei számában.