Rabtartás a Hajdúkerület börtönében

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

A Hajdúkerület böszörményi börtöne a székház pincéjében volt. Statikai okok miatt a rendszerváltás előtti felújítás alkalmával a pincebörtön helyiségeit betemették, de a mostani felújítási terv szerint majd kibontják, helyre állítják és látogatható lesz.


E börtönben tartották fogva a hajdúváros ítéletre váró és elítélt polgárait, ahol igazi pincekörülmények voltak. Az 1839-as második félév a rabtartási lista adatai szerint 151 rabot őriztek. A börtön körülményei rosszak voltak. Egészségtelen, nyirkos levegőben, környezetben tartották a rabokat. A szökés megakadályozása végett ablaka, szellőzőnyílása kicsi volt. A rabok esedezve fordultak Péli Gábor hajdúkerületi kapitányhoz, hogy több levegőhöz jussanak.

Az elítéltek egy hónaptól hat évig raboskodtak. Gyilkosság, tolvajlás, verekedés, káromkodás, útonállás, engedetlenség, paráznaság, hamis levélírás, fegyveres ellenállás, rabbújtatás, zsarolás, rablás, orrgazdaság, lerészegedés, bűnrészesség, kegyetlenkedés miatt elítélt rabok kerültek ide. Itt raboskodott például a híres alföldi betyár, Angyal Bandi is.

Az ítéletek: tolvajlásért félév vasban, közmunkában, huszonöt pálca. Káromkodásért egy hónap fogság, s a tanúk díjának megfizetése. Az anyját megverő szoboszlói férfi egy hónap vasban, közmunka, harminc pálcaütés. A haramiáskodó 32 éves dorogi férfi három év fogság, félévenként harminc korbácsütés. A 29 éves böszörményi férfi gyilkosságért hat év börtön, félévenként harminc pálcaütés, hetenként két nap böjt. Kiemelkedő a szoboszlóiak csapszéki tömegverekedése, a negyven vádlott ítélete 1-3 hónap rabság vasban, huszonöt pálcaütésre ítélve. Előfordult, hogy a Hajdúkerület börtönében 1839-ben harminchét böszörményi, tizenhárom dorogi, három hadházi, huszonkilenc nánási, hatvanhét szoboszlói (a verekedőkkel), két vámospércsi raboskodott egyidőben. Fejenként két pengő volt a napi rabtartási költség, amit a városokra vetettek ki. A költséget általában a rabok családjával téríttették meg, ami gyakran behajthatatlan volt. A rabok státuszáról olvashatók: cseléd, nincstelen, korhely, csavargó, ruhátlan, kenyérre valója sincs, fizetni nem tud, a házát is elárverezték stb. Ezek mutatják, hogy zömmel mély szegénységből kerültek ki a bűnözők, de előfordultak tehetősebb rabok is. A kicsi börtönablakok ellenére mégis magas volt a szökések száma. Bíró Sándor táblabíró szerint meg kell szüntetni a rabok nyilvános helyen való fenyítését, az akasztást, mert a tapasztalatok alapján ez jobb magaviseletre nem vezet.

Borbély Bálint tiszti főügyész jelezte a Hajdúkerület közgyűlésének, hogy több kerületi rab panaszos kérvényére nem kap választ már másfél éve, akiket ítélet nélkül jogtalanul tartanak fogva, vallatásukhoz vasra verik, megkötözik, és vaskesztyűt használnak kínzás gyanánt. Az ügy kivizsgálását Péli Gábor hajdúkerületi főkapitány elrendelte.

A rabok emberibb körülmények közötti fogva tartását szolgálta a kerületi börtön bővítése és átalakítása. A változtatás pénzbe került. Összehívták a hajdúvárosok hadnagyait (polgármestereit) a költségek megszavazásához, mert a kerület a városok adományaiból működött. A költségeket a városok lakosságszámának arányában fizették. A székház Hajdúkerület utcai oldalán hat kisebb fogda készült (egyenként 4-5 személyes), mert a korábbi börtönhelyiségekben húsz-harmincöt rabot helyeztek el. Az építkezés költsége nem volt túl magas, 470 ezüst forintnál több nem lehetett. Az új fogdák őrzését egy őrszolga el tudta látni. Az építkezést Somossy Mihály táblabíró elnöklete alatt bonyolították le.

A börtön a Hajdúkerület fennállása idején működött (1699-1876), leírása megtalálható a Hajdúkerület dokumentumai között a böszörményi fióklevéltárban.

 

Mónus Imre

 

Megjelent a Szabadhajdú 2013. február 22-ei számában.