Híd a jelen és jövendő között

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

„Szomszédolás. Bihar vármegye a 16 – 20 században”- címmel nyílt kiállítás a balmazújvárosi művelődési központban február 27-én.A tárlatot a „Rókatánc” fuvolán előadott dallamai után Tiba István a város polgármestere nyitotta meg.

 


Beszédében hangsúlyozta, hogy a levéltár munkatársai által rendezett kiállítás komplex módon mutatja be az egykori vármegyék közül a harmadik legnagyobb területű megye históriáját. Eredeti tárgyak, használati eszközök, korabeli források, fényképek, viseletek, dokumentumok segítik az érdeklődök eligazítását. Mint fogalmazott, egy település életében mindig fontos esemény, ha az ország történetének egy-egy részletét közelebbről is megismerheti. Így volt ez a „Szomszédolás” kiállításával is. Tiba István külön is megköszönte a levéltár munkatársainak, hogy ismét Balmazújvárosra szerveztek programot, ezúttal egy nagyon értékes kiállítás keretében.

 

 

Ezt követően Varjasi Imre, a kiállítás egyik társrendezője invitálta rövid időutazásra a látogatókat. A sokak által ma is megcsodált, 580 m tengerszint feletti magasságban kanyargó Királyhágó századokig Bihar és Kolozs vármegye, 1552–1867 között pedig Erdély és Magyarország határa volt. - kezdte tárlatvezetését. Az egykori Ménrót birtokokat Szent István királyunk az elsők között szervezte vármegyévé. Csodálatos természeti adottságai, szorgalmas lakói magyarok, románok, németek és szlovákok méltán érdemesek honfitársaink figyelmére. Története a régmúltban gyökerezik. Nevét a megyében található Bihari földvárról kapta, amelyet védelmi célra emeltek. A helybeliek Leányvárként ismerik.

 

A bihari földvár - Richter Aurél rajza

 

A monda szerint a török hódítás idején az oszmánok ellen ide menekítették és védték meg a bihari leányokat, asszonyokat. A vár 1061-ben püspökségi központ is volt, majd első királyunk Váradot tette a megye székhelyévé. A földhányás tetejére a XII. században kőfalat emeltek. 1704-ben, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcánál, még katonai szereppel bírt, de az imponáló földhányások egyik alkalommal sem nyújtottak kellő védelmet a mögéje húzódóknak. 1709-ben a várat végleg magára hagyták. 1896-ban, a magyarok ezredéves bejövetelének emlékére a földvár központi részén egy dombot emeltek, amelyre egy bronz turulmadarat helyeztek. Ennek 1919-et követően nyoma veszett, mára csak a talapzat maradt az emlékműből. – kiállításban láthatók Bihar vármegye várai, s uralkodói is.

 

 

A dualizmus korában a bihari térség képe jelentősen megváltozott. A vízszabályozások következtében a táj arculata átalakult, az eltűnő „ezerszínű vízivilág” egy ősi, természet közeli életforma végét jelentette. A meginduló vasútépítések bekapcsolták a térséget az ország, és Európa gazdasági vérkeringésébe. A gyorsuló idő, az iparosodás, a belterjessé váló mezőgazdaság a térségre jellemző ősi fajták lassú hanyatlását eredményezte. Ilyenek voltak az érmelléki dombvidék kincsét jelentő borok, mint például a bakator, mely hajdan az erre járó török katonák tetszését is elnyerte, és még a kínai császár asztalára is jutott belőle. Hasonló sorsra jutott az ősi, rideg állatfajta, a szürke marha is, melynek egyik legjelentősebb állománya Sarkadon volt, ahonnan még I. Miklós cár is vásárolt tenyészállatokat. – a tárlat foglalkozik a mezőgazdaság egyes, Biharra jellemző területeivel.

 

 

A modernizálódó mezőgazdaság jelentette a megjelenő feldolgozóipar alapját, mellyel a bihari térség és Nagyvárad a malomipar egyik központjává lépett elő, és külföldre is eljuttatta a bihari emberek munkájának gyümölcsét. – A bemutatón külön rész foglalkozik a vármegye iparával, külön is kiemelve a mezőgazdasághoz kapcsolódó feldolgozó területet illetve a szeszipart is.

 

 

Bihar vármegye történetét tekintve az első világháborút követő Trianoni békediktátum alapvetően változtatta meg mind a magyarországi, mind a Romániához csatolt Bihar gazdaságát és társadalmi tagozódását. A csonka Bihar központja például Berettyóújfalu lett. Nagy feladat hárult az új megyeszékhelyre.

 

Berettyóújfalu, megyeháza

 

A „faluvárost”, ahogy Nadányi Zoltán költő, publicista nevezte Berettyóújfalut, csak ideiglenes központnak tekintették, de a település vezetői éltek a történelem adta helyzettel és lendületes fejlesztésbe kezdtek. Ehhez az időszakhoz kötődik a postapalota, a leventeház, a tisztviselőtelep, a kórház, a polgári fiúiskola, a református elemi népiskola és természetesen maga a vármegyeháza felépítése. A kiállításban külön rész foglalkozik a Nagyvárad – Debrecen építészeti örökségének bemutatásával. A Rimanóczi –család által tervezett épületek jó párhuzamot jelentenek a dualizmus korában meginduló építészeti fejlődésnek.

 

A nagyváradi színház a Brémer téren

 

Bihar szellemi életének bemutatása is megjelenek a kiállításban. Irodalom, képzőművészet, színház, publicisztika, Ady, Arany, Kölcsey eredeti kéziratai, korabeli tárgyak kerültek a tárlókba.

Természetesen nem maradhat ki a tárlatról a bihari emberek – magyarok, németek, szlovének, románok - hétköznapjainak bemutatása sem. Viselet, használati eszközök és egy imitált szoba- és konyhabelső képe illusztrálja a kort.

 

 

Kiállítással az egykori Bihar vármegye múltjának egyes részleteiből adunk ízelítőt, bevallottan is a teljesség igénye nélkül. Kutatóink dolgozták fel, a vármegye történetét, népéletét, irodalmát, hétköznapjait, a tudományosság igényével. Az érdeklődők figyelmét szerettük volna ráirányítani a ma is oly sok erénnyel bíró tájra, arra a sok szellemi és tárgyi értékre, amely megőrzésre, az utókor figyelmére méltó.

Dolgunk egy volt. Hidat verni a jelenben a múlt és a jövendő között. És ennek a hídnak a pilléreibe szándékunk szerint beépítettük azt, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.