A Kádár-korszak hétköznapjai

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

A Város napja zárórendezvényeként, Hajdúböszörményben szeptember 16-án történelmi konferenciát szervezett a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára  és a város önkormányzata. Az idén a „Kádár-korszak hétköznapjai a Hajdúságban 1957-1989” címmel rendezték meg a tanácskozást. Elsőként Völgyesi Zoltán történész a kádárista hatalomgyakorlás néhány sajátosságát tárta a hallgatóság elé: „Semlegesíteni a politikai ellenállást” címmel. Előadásában megfogalmazta, hogy a huszadik századi magyar történelem leghosszabb időszakáról van szó. Mivel a legközelebb esik hozzánk a rendszerváltást megelőzően, ezért furcsa kettősség kötődik a korszakhoz. Az előadó szerint azért is nehéz egyértelmű ítéletet alkotni felette, mert külsőségeiben igyekezett megfelelni a demokrácia szabályainak, különösen más szocialista országokkal összemérve. A lényeg azonban itt is a részletekben rejlett: sok-sok apró momentum utalt arra, hogyan igyekezett a rendszer semlegesíteni a politikai ellenállást.


Filep Tibor újságíró-történész a belső politikai elhárítás rendszeréről osztott meg sokak számára eddig ismeretlen információkat. Hajdú-Bihar megyében csakúgy, mint az ország más részén komoly szerepet játszott a rendszer életében a belső elhárítás. Az előadó hangsúlyozta, az elhárítással kapcsolatba került besúgókat, az adott szervezetből igyekeztek megnyerni. A rendszer szerepe és az abban közreműködők szerepe felértékelődött a rendszerváltás környékén.

Varjasi Imre levéltáros a kádárista megtorlás néhány sajátosságát tárta a hallgatóság elé. Az előadó első sorban böszörményi konkrét példákkal támasztotta alá mondandóját, amelyekhez kivetítés segítségével dokumentumokat is bemutatott hallgatóságának. Különös figyelmet szentelt az 1956-os forradalom böszörményi résztvevőinek, az ellenük folytatott megtorlásnak. Ezzel összefüggésben rávilágított a koncepciós ítéletekben szerepet vállaló helyi emberekre is. A belső elhárítás kapcsán, a források és feltárt dokumentumok alapján néven nevezte azokat, akiket sikerült beazonosítani jelentéseik alapján.

Ugyancsak helyi eseteket idézett Kovács Gergely levéltáros, amikor az imperialista fellazításról, a kispolgáriságról szólt. Előadásában azokról a történésekről számolt be, amelyek a 60-70-es évek átlagos hétköznapi életétől eltérő magatartásformát jellemezte. Másfelől a fellazítás kapcsán megemlítette azokat a dolgokat, amelyek a Kádár-rendszer gyengítésére irányuló törekvések voltak. Ezek sok esetben nem is szándékos cselekedetek voltak. Sok-sok összetevő vezetett oda, hogy 1989-re a Kádár-rendszer szinte önmagát számolta fel.   

Husvéth András levéltáros a társadalmi tulajdon védelmének kérdéseit tárgyalta, szintén böszörményi esetek kapcsán, az MSZMP iratainak tükrében. Ezekből kitűnt, hogy az egykoron mintegy tucatnyi termelőszövetkezetben mennyire volt fontos a társadalmi tulajdon védelme. A választ maga az előadó adta meg: a jelentőségéhez képest kevésbé. Az egykori tsz-vezetők a közösség félrevezetésével számtalan esetben károsították meg a tagságot. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint az a tény, hogy a szövetkezetek első időszakában rendszeresen változtak a vezetőség tagjai.

 

„A legvidámabb barakk”

A konferenciát követően a Hajdúsági Múzeumban „A Kádár-korszak hétköznapjai… a legvidámabb barakk”címmel nyílt kiállítás, a kor szellemiségét megidézendő. A megnyitón nemrégiben fellelt hatalmas utcai hangszóróból egykori mozgalmi dalok szóltak, illetve egy 1962-es Moszkvics valamint egy ezerötszázas Lada is várta a közönséget, szimbolizálta a kor „autóideálját” ezzel is még hitelesebbé téve a bemutató közeget. Szekeres Gyula múzeumigazgató köszöntője után Varjasi Imre osztályvezető ajánlotta jó szívvel a kiállítást a közönség figyelmébe. Mint fogalmazott az eredeti dokumentumok, fényképek és tárgyak mindenki számára ismerősek lehetnek. Mert a kort megélők közül sokan használták például a Sokol rádiót, az ételhordót, fizettek a 10, 20 50 vagy száz forintossal, hallgattak bakelit lemezt, s láthatták a szocialista realizmus festményeit.  Minden iskolás életében elérkezett a kisdobos –és úttörőavatás, melynek képei és tárgyi relikviái, öltözete is megtekinthető a tárlaton. Mi több a úttörő öltözék előtti paravánnál fényképezkedhetnek is. –zárta tárlatvezetését Varjasi Imre.

A kiállításban a Kádár-korszak hétköznapi tárgyai és fényképei mellett a szocialista mezőgazdaságra és iparra vonatkozó dokumentumok és tárgyak is bemutatásra kerültek. A kiállítás inter-aktív részében egy korabeli Orion típusú televíziót keltettek életre a rendezők, és a tévébe applikált számítógép segítségével bárki kiválaszthatja magának, hogy a 60-as, 70-es vagy 80-as éveket bemutató dokumentumfilmet, vagy az egykori szemtanuk „oral-history” visszaemlékezéseit tekinti meg. Természetesen mind ezek mellett a kádári megtorlás eredeti dokumentumai is láthatók a tárlaton, csak úgy mint a belső elhárítás megfigyeléseiről is tájékozódhat a látogató. Ezen a kiállításon a közönség a kor rekvizitumaira csodálkozhattak rá: ki-ki nosztalgiával, míg mások talán szorongva vették szemügyre a tárlat „darabjait”…

 

Gargya Imre

 

Képek a konferenciáról

Képek a kiállításról