Légi veszély, Hajdúság!

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

Hajdúböszörményt a korábban megjelent történeti írásokkal ellentétben nem kétszer, hanem öt alkalommal érte légitámadás a II. világháború idején. Hatvankilenc évvel ezelőtt a szirénák halált jelző visítása verte fel az akkor még békés kisváros csendjét. Az első bombázás 1944. augusztus 12-én éjszaka a Böszörmény határában, a Csordalegelőn megépített reptér ellen irányult. A második légitámadás, amely egyben a szövetséges légierő erődemonstrációja is volt, augusztus 21-én délelőtt történt. Ekkor az olaszországi Foggiából az amerikai 304. bombázóhadosztály, négy ezredének százkét bombázó Liberátora emelkedett a magasba. Elsőként negyvenkilenc vadász indult útnak reggel hat órakor, hogy a légteret biztosítsa, majd egy óra múlva a bombázók és a kísérő Mustangok.


A hajdúböszörményi Csorda-legelőn épített repülőtér egyik készülő félben
lévő barakkja,  1942 kora őszén

 

A vadászok 9 óra 20 perckor érkeztek Hajdúböszörmény légterébe s majd egy órát köröztek és Hajdúdorog térségében várakoztak. A kötelék 10 óra 17 perckor Balmazújváros felől szállt a hajdúböszörményi Csordalegelőn lévő repülőtér fölé és több hullámban bombázta azt. Az amerikai és magyar hadijelentések az első hullámot 10 óra 17 percre datálták a 455. bombázóezred 20 gépével, majd 10 óra 20 percre a 456. bombázóezred 29 darab B-24-es gépe támadta a célpontot. 10 óra 25 perckor a harmadik hullámban a 459. bombázóezred 27 gépe dobta le gyilkos terhét. 10 óra 30 perckor a negyedik hullámban 454. bombázóezred 26 gépe támadta a repteret. A támadás során 22 ezer, egyenként kilenc kilós bombát dobtak a környékre. Köztük olyan pillanatgyújtós repeszbombát is, amely a robbanás következtében 1000-1500 darabra hullott szét és a robbanási hőtől egy-egy repesz üveg keménységűvé vált. A repülőtéren állomásozó közel száz Messerschmitt és Focke Wolf gép közül a bombák „pusztán” négyet találtak el.

 

A hajdúböszörményi Csorda-legelő reptere 1944 nyarán
(forrás: Hajdúsági Múzeum Fotóadattára)

 

A vadászok támadását irányító H. H. Green őrnagy látva a „minimális” károkat a Mustangokat hétszer vezényelte úgynevezett „alacsonytámadásra”. A „pulykavadászat” alkalmával mindenre lőttek az amerikai pilóták, ami mozgott vagy éppen állt. A témával foglalkozó szakirodalmakban a mai napig számon tartják azt a háborúban is szokatlan harcmodort, melyet a viszonylag sikertelen bombázás után alkalmaztak az amerikai vadászok. Az történt ugyan is, hogy miután a támadó kötelék erejéhez mérten csekély károkat észlelték a parancsnokok, H. H. Green őrnagy újabb és újabb rárepüléseket vezényelt.

 A rajtaütések során a repülőtér közelében megbújni próbáló, a hétfői vásárba készülő lakosokra is rátámadtak, s a bázis mellett legelő városi tehéncsordát. A bombázáskor negyvenegyen vesztették életüket és megsebesült 72 fő. A már említett csorda elleni támadás következtében az 550 szarvasmarhából 423 állat elhullott. Ezzel együtt a város teljes tejellátása összeomlott. Elpusztult még 100 sertés, 120 juh valamint 11 ló.  A város déli, délnyugati részén több épület megsemmisült illetve súlyos károkat szenvedett. Hétszázötvennégy család kért segítséget a városházán felállított kármegállapító bizottságtól. A becsült kár, mely a lakosokat érte kétmillió pengő volt, míg a várost ért veszteséget nyolc és tízmillió pengő közé becsülték.

 A harmadik alkalommal, 1944. szeptember 15-én Bodaszőlőre hullottak szovjet bombák. A légi harcokról és a második világháborús hadműveletekről szóló történeti munkákban eddig alig lehetett olvasni erről a légitámadásról. Meglepő módon erre a polgármester iratai között sincs utalás. Biztos támpont egyedül a halotti anyakönyvekben találhatók. Összevetve a harci cselekményekről szóló szovjet dokumentumokat, az állapítható meg, hogy azon a napon a a Vörös Hadsereg légiereje nagy erőkkel bombázta Debrecent. Az éjszakai támadás alkalmával legalább 1800 darab 25 kg-os romboló és repeszbombát dobta a városra. Nyílván a navigációs hibák miatt néhány gép túlrepült a célponton és éjszaka a Debrecentől légvonalban alig néhány kilométerre, lévő kistelepülésre oldották ki gyilkos terhüket. Ezt követően a németek két alkalommal, 1944. október 23-án és 26-án éjjel bombázták a város határában lévő szovjet és román állásokat. A IV. hadtest német gépei és a magyar 102. gyorsbombázók első és második századának Messerschmittjei bombázták a Böszörményt. Micsoda ellentmondás és döbbenet!- fogalmazhatjuk meg. A néhány hete még a városban állomásozó katonák, a befogadó település közössége elleni légicsapásra kaptak a németektől parancsot. Az amerikai ingabombázások pusztításairól, a civil lakosságot és jószágállományt célzó amerikai repülőgépes támadásokról korábban keveset tudhatott a közvélemény.

 

Szovjet motoros felderítők, 1944. október

 

A német -és a szovjet bombázásokról nem is szólva! A veszteségekre vonatkozóan is nehéz tárgyilagos képet kapnunk. Eddigi ismereteink szerint Hajdúböszörményben a háború ideje alatt 160 polgári személy vesztette életét. A katonai szolgálatra behívottak közül majd kétezren nem tértek vissza otthonukba. Elhurcoltak a városból 1797 személyt, kikből 906 fő volt zsidó, s közülük 653-an a haláltáborokban vesztették életüket. Meghaladja a fél ezret azok száma, akik a málenkíj robotról soha nem tértek vissza illetve a szovjet katonák gyilkoltak meg a városban. Majd hetven évvel a második világégés után az áldozatok emlékének megőrzése mellett, folyamatosan marad teendőnk. Tényszerűen és hitelesen elmondani, leírni, átbeszélni múltunk ezen időszakát is. Mert jelenünk ebből is gyökerezik, s jövőnket határozza meg, hogy ismerjük e múltunkat, melyet meg őrzünk e a jövendőnek? 

 

Varjasi Imre

 

Megjelent a Szabadhajdú 2013. augusztus 23-ai számában.