A Debreceni Gazdasági Rokkantiskola

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

 

 

1916. április 10-én, 60 rokkanttal nyitotta meg kapuit Debrecenben a Gazdasági Rokkantiskola. Ennek emlékére idézzük fel az alapítás körülményeit.

A világháború kitörése után elkezdtek a harctérről hazaszállingózni a haza védelmében testi épségüket vesztett katonák. A magyar társadalom kötelességének érezte, hogy a csonkán hazakerült katonákról valamilyen módon gondoskodjon. Ez volt az oka annak, hogy 1915-ben Debrecen városa is lépéseket tett abba az irányba, hogy a város rokkantjai számára a kormánnyal vállvetve otthont és megélhetést teremtsen.


A városi tanács 1915 októberében a város közművelődési tanácsnokát kiküldte a fővárosban létesült rokkantintézmények tanulmányozására. A tanulmányút szolgált alapjául a gazdasági rokkantiskola tervezetének. 1915. október 25-én a városi Szegényügyi Bizottság rendkívüli ülést tartott Csűrös Ferenc tanácsnok elnöklete alatt. Egyetlen napirendi pont volt: „a háborúban megrokkant munkára kevésbé képes katonák iskolájának városunkban felállítása, szervezése”.

 

      

 

„[…] A szegényügyi bizottság abból a meggyőződésből indulva ki, hogy a rokkant iskola felállításával Debrecen város közönsége nagymértékben lesz segítségére a háború folytán keresetképességüket vesztett katonáknak, és ezzel mintegy részben törleszti azt a nagy adósságot, mellyel az érettünk vérzett és szenvedett hős katonák iránt tartozik […]„ – írják  a jegyzőkönyvben.

A tanácsnok ismertette, hogy október első tíz napját Budapesten töltötte az ottani viszonyok tanulmányozásával. Megtekintette, hogy az állam milyen intézkedéseket tett a harctérről rokkantan hazatért katonák érdekében. A társadalom számára fontos feladat, hogy a visszatért katonák ne szoruljanak kegyelemkenyérre, hanem testi fogyatékosságukhoz alkalmazkodó módon olyan foglakozást tanulhassanak, amely megélhetésüket legalább részben biztosíthatják.

Ennek segítésére alakult meg a Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal, melynek élén a miniszterelnök állt és ügyvezetője gr. Klebesberg Kunó államtitkár volt. Ennek a hivatalnak a feladata volt egyfelől gondoskodni a rokkantak utólagos gyógykezeléséről, gondoskodni az elvesztett végtagok művégtaggal való pótlásáról, másfelől felállítani olyan iskolákat, ahol a rokkantak elsajátíthatják a fogyatékosságuk mellett is végezhető munkák fortélyait.

Debrecen városa is iskolát akart felállítani a rokkantak számára. A helyét a Szegényház keleti, külön udvarral és bejáróval ellátott részén jelölték ki. Itt alkalmas helyiségek voltak műhely, hálóhelyiségek és iroda számára. A részben felszerelt helyiségekben 40-60 rokkant katona volt elhelyezhető. Az állam a rokkantak ellátásához fejenként és naponként 3 koronával járult hozzá. Tervbe vették, hogy a rokkantak iskolájából kikerültek számára egy többholdas konyhakertészeti telepet is létesítenek majd.

Márk Endre polgármester előterjesztésére a város határozatot fogadott el 1915 novemberében, hogy addig is, amíg az iskola megnyithatja kapuit, a négy téli hónapra ellátják a szegény sorsú rokkantakat. „[…] havonként és fejenként húsz-húsz korona értékű, természetben kiszolgáltatandó élelmiszersegélyben részesíti […] Ezen rokkantak túlnyomó része teljesen vagyontalan és keresetképtelen, minélfogva egyedül arra a csekély 48-100 koronáig terjedő évi rokkantsági segélyre van utalva, melyet a Kir. Kincstártól kapnak.” – hangzott el az előterjesztés indoklásaként. A segély az alábbi élelmiszerekből állt: 1 kg zsír, 6 kg bab, 25 kg burgonya, 3 kg hagyma, fél kg kávé, 1 kg szappan és 1 kg cukor. Mivel a zsír nehezen beszerezhető volt, helyette műzsírt kaptak a jogosultak.

A Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal 1916 februárjában hozzájárulását adta az iskola létesítéséhez.

 

      

 

„[…] szükségesnek találom azonban, hogy az iskolában mezőgazdasági és kertészeti ismereteken kívül baromfitenyésztés, méhészet, gyümölcsfa-tenyésztés és a mezőgazdasági háziipar lehetőleg sok ágazata: kosárfonás, kefekötés, fafaragás stb. szintén taníttassanak.” – állt a leiratban. Ezenkívül az igazgató személyére vonatkozóan megfogalmazták, hogy „[…] a rokkantiskolai igazgatói teendők ellátásra legcélszerűbbnek találnám, ha a város tanügyeinek vezetője, mint a debreceni rokkantiskola eszméjének felvetője vállalkoznék”.

Így a szervezendő iskola igazgatója Csűrös Ferenc közművelődési tanácsnok lett. 1916. március 10-én kapta meg a kinevezési okiratát.

 

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom 1916

 

Csűrös Ferenc 1916. februárban beszámolt arról, hogy ”Debrecen sz. kir. város közönsége [...] az alkalmas épületet ki is jelölte, berendezte, házi műhellyel ellátta, a mezőgazdasági munkához szükséges kert területet hozzácsatolta. Az épület 60 rokkant számára való tágas, világos és tiszta férőhelyet biztosít, azonkívül két irodahelyiséggel is rendelkezik. Az oktató személyzetről is a város fog gondoskodni […] csupán a felügyelő és kezelő személyzet hiányzik. A rokkant-iskolák szervezetét szabályozó 3301/1915. számú miniszterelnöki rendelet 2. és 9. §-a meghatározza, hogy a személyzet, főleg az őrszemélyzet a katonai hatóság által kivezényeltekből áll. Az általunk tervezett rokkantiskolánál előreláthatólag nem lesz többre szükség, mint egy felügyelő tisztre és két kezelő altisztre.” Az őrszemélyzet kijelölését a temesvári hadtestparancsnoksághoz írott levélben kérik.

Miután minden akadály elhárult, 1916. április 10-én megnyílt az iskola. A város az intézet 60 bentlakójának kényelmes elhelyezésére alkalmas lakószobákat, műhelyt, illetve 7 holdnyi területet adott használati joggal mindaddig, míg az iskolára szükség lesz. Ezen a területen minta kertészeti telep létesült, ahol a rokkantak gyakorlati oktatása folyt.

 

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom 1918

 

A rokkantak csoportokba osztva, órarend szerint vettek részt a számukra szervezett különböző tanfolyamokon. Cs. Péterfy József, a Debreceni II. sz. Gazdasági Ismétlő Iskola igazgatója tartotta a mezőgazdasági és kertészeti gyakorlati oktatást, melynek helyszíne az intézet kertészeti telepe, télen pedig az üvegház voltak. Az elméleti ismereteket főleg télen hallgatták, amikor a kerti munka egyébként is szünetelt. Juhász Józsefnek, az I. sz. Gazdasági Ismétlő Iskola vezetőjének előadásaiból tanulhatták meg az elméleti alapokat. Délutánonként elemi fokú közismereti oktatásban részesültek, ahol az írástudatlanok ismerkedtek a betűvetéssel és az olvasással, az arra rászorulók pedig a balkezes írást sajátíthatták el. Akik ebben segítették őket: Barcza Barna és Törös Károly, majd utóbbi helyett Szabó Károly református tanítók. Minden rokkant részesült méhészeti kiképzésben is. A méhészkedés rejtelmeibe Czeglédy András, az iskolához vezényelt altiszt vezette be őket, akinek magának is voltak a város határában kaptárai.

 

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom 1918

 

A háziipari fogalakozások közül valamennyien tanulták a kosárfonást. Ezenkívül a díszítő- háziipari munkákba (díszkosarak, kerti székek) is bepillantást nyertek Faragó Ilona irányításával. A katonás fegyelemről dr. Sáffár Kornél tartalékos tiszt gondoskodott, aki maga is elvesztette fél lábát a háborúban.

Egy-egy rokkant tizenegy hónapot töltött az intézetben, ezen idő alatt viszonylag jól használható tudást nyertek a gazdálkodás területén. A tanfolyam vizsgával végződött, amiről oklevelet is kaptak.

 

Tóth Ágnes