Száz éve hullott le a lepel a debreceni Kossuth szoborról

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

„’És itt a délibábok városában

Legnagyobb a Kossuth-vízió,

Száz jó magyar trónt dönt s koronát tördel,

S úgy tetszik, ez a száz: húszmillió!

Megrendül az Úristen szentegyháza,

Mikor egy új gyermek sír benne fel:

A kis magyar köztársaság! Kit a

Kormányzó karján egekig emel.

Kossuth! Te csak állj és szavalj nekünk

Tűnt szép időkről… Mi majd hallgatunk.

Vasárnaponként felnézünk reád, és

Örülünk, hogy még magyarok vagyunk.

S ha majd nem bírjuk roskadón adónkat:

Leszállítunk őriző szellemünk;

S míg azt kiálltjuk: „Éljen a szabadság!”-

Érctestedből pengőket veretünk.”

 

Oláh Gábor: Kossuth

 

1914. május 3-án Debrecen város főtere ünnepi díszbe öltözött, a Református Nagytemplom két tornyáról hosszan nemzeti lobogókat lengetett a májusi szél, a környező házak nemzetiszínű és a város színeit jelző kék-sárga zászlókban pompáztak, a közönség várakozással tekintett a letakart Kossuth szobor felé, leleplezési ünnepélyre készülődött.

 

 

A szoborkompozíció Margó Ede és Pongrácz Szigfrid budapesti művészek alkotása, akik kétfordulós pályázat keretében nyerték el a műalkotás kivitelezésére a megbízást. A bíráló bizottság a második díjat Istók Jánosnak, a harmadik díjat Róna Józsefnek, a negyedik díjat pedig Kallós Edének ítélte. A nem díjazott pályaművek készítőit (Somogyi Sándor, Pásztor János, Füredi Richárd, Tóth István és Kotál Henrik) a városi tanács 1000-1000 koronával jutalmazta.

 

 
Istók János pályaműve   Margó és Pongrácz díjnyertes pályaműve

 

Margó és Pongrácz szobrászművészek pályanyertes művének főalakja Kossuth Lajos, akit elszánt erőteljes kifejezéssel, szónoki állásban ábrázolnak, „bal kezével felragadja kardját, s jobbját erőteljes mozdulattal teszi a kard markolatára”. A talapzat jobb oldalán a búcsúzó, zászlót vivő honvéd kompozíciója látható, a baloldalon lévő három mellékalak a magyar szabadságharc három debreceni hősét, illetve vértanúját ábrázolja: a serényen író alak Szacsvay Imre képviselőházi jegyző, a kardjához kapó férfi Perényi Zsigmond főrendiházi elnök, a zsoltárkönyvet tartó alak a Kufstein börtönét is megjáró református lelkész, Könyves Tóth Kálmán.

 

 

A leleplezési ünnepély délelőtt 10 órakor a képviselőház, a városi tanács, a különféle egyházak, hivatalok és egyesületek küldötteinek felvonulásával vette kezdetét. Kossuth Lajos fiai: Ferenc és Lajos Tivadar személyesen nem lehettek jelen az ünnepségen. Kossuth Ferenc levélben értesítette Kovács József polgármestert arról, hogy őt a szoborleleplezésen gróf Apponyi Albert fogja képviselni:

 

„Megadta nekem a Gondviselés, hogy Debrecenben egy olyan férfiú képviselhet a Kossuth-eszmék újjászületésénél, mint gróf Apponyi Albert, akinek legnagyobb érdeme volt a függetlenségi eszmét képviselő tábor gyarapodásában, aki a kötelesség teljesítésében soha egy percig meg nem tántorodott.

 

Ő fog engem képviselni Debrecenben, azzal a hittel, azzal a szeretettel és erővel, melyet nem csak, mint szerető fiú, hanem mint hazafi is érzek, és utánam érezni fognak azok, akik a haza jövőjébe bíznak, aki ismeri Kossuth Lajos múltját, küzdelmeit, nagyszerű alkotásait, hazáját őrző és féltő tetteit.”

 

 

 

Kossuth Lajos Tivadar Milánóból írt soraiban szintén sajnálatát fejezte ki távolmaradása miatt:

„Meghatva láttam volna vissza azt a most viruló várost, hol 65 évvel ezelőtt, örökké emlékezetes korszakban, mint kisgyermek, több hónapig voltam. Annál inkább érthető meghatottsággal, mert a hazafias ünnep családi visszaemlékezéseket is idézett volna bennem, azokra, kik oly közel álltak szívemhez, és kik már nincsenek többé.”

 

Dr. Tüdős János Debrecen országgyűlési képviselőjének ünnepi beszéde közben, „frenetikus taps és harsogó éljenzés” közben hullott le a lepel az emlékműről. Ezt követően Tihanyi Kiss Sándor hittanhallgató Oláh Gábornak erre az alkalomra írt költeményét szavalta el:

 

 

Gróf Apponyi Albert nagyhatású szónoklata után, a díszmagyarba öltözött küldöttek szebbnél szebb babérlevelű koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatára.

 

 

A koszorúzást a nagyerdei Dobos-pavilonban ünnepi ebéd követte. Márkus Sándor vendéglős 620 terítékes bankettet szolgált fel, és az ebéd kezdetéig 420 pohár sör lett kiszolgáltatva. Magyari Imre zenekarának nótakísérete mellett a következő menüsort fogyasztották a vendégek:

 

„Gomba és szárnyas ragout leves

Balatoni halak

Vesepecsenye

Túrós lepény

Rántott csirke uborkasalátával

Francia compot, sajtok

Parfait

Dobos torta

Coentro tripple sec

Feketekávé

Fehér és vörös borok

Ásványvizek”

 

 

A „Debreczen” újság korabeli tudósítója azonban nem volt elragadtatva a menütől: „Nem szólhatunk dicsérőleg a Márkus ünnepi ebédjéről, mert bizony a levestől kezdve majdnem valamennyi étel ízetlen volt, és ami talán még sikerültebb lett volna is, azt meg hidegen kapták a vendégek.”

 

Forrás: MNL HBML IV. B. 1406/a. 2199/1914., IV. B. 1405/b. V. 18/1906.

 

dr. Kovács Ilona