Debrecen első bombázása - 1944. június 2.

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

70 évvel ezelőtt, 1944. június 2-án bombázták első alkalommal a szövetséges légierők Debrecent, mely a legtöbb áldozatot követelő bombázás volt, amely hazánkat érte a 2. világháború során. A Foggia környéki repülőterekről indult támadás 9.05-kor érte a várost. Eaker tábornok személyes vezérletével 130 db B-17-es bombázó vonult fel. A gépek egyenként negyven mázsa bombaterhet cipeltek. A bombázó köteléket 64 darab P-51-es Mustang vadászgép kísérte, hogy ezzel is megnehezítsék az amúgy sem erős magyar és német légvédelem dolgát.

 

 

 

B-17-es bombázó    Debrecen bombázása - légifelvétel

Szikrázó, napsütéses idő volt azon a péntek reggel Debrecenben, valójában senki nem gondolt támadásra. A „légi veszélyt” jelző szirénákat már megszokta a lakosság, hiszen Budapest bombázása után gyakran megszólalt. A rettegés rutinná vált, tulajdonképpen féltek is, meg nem is. Egészen június 2-ig… 8.45-kor szólaltak meg a legmagasabb fokozatú szirénák, tehát mindössze 20 perc maradt a debreceniek számára, hogy védett helyre meneküljenek. Ezt követően közel kétórányi pokol következett.

 

A légoltalmi parancsnok kárjelentése

 

Elsődleges célpontjuk a Nagyállomás és környéke volt. A bombázók a repülőtér felől érkeztek szorosan egymás mellett, jellegzetes motorzúgással. Az amerikai repülők körülbelül 1000 bombát hullattak a pályaudvarra és környékére, sőt a város más pontjaira is.

 

A Nagyállomás épülete a bombázás után

 


Mi történet Debrecenben 1943. december 14-től 1945. november 21-ig?
(Debreceni Képes Kalendárium 1946)

 

A légitámadás halottainak és sebesültjeinek számáról eltérő adatok maradtak fenn. Az eltérések abból adódtak, hogy a jelentések beleszámolták-e vagy sem a katonai áldozatokat. Másfelől abból, hogy a beszámolók eltérő időpontban keletkeztek, s közben sok sebesült meghalt. A legvalószínűbb veszteségadat szerint kb. 1200 fő vesztette életét a légitámadás során, és a sérültek száma megközelítette a 700 főt.

  

Kimutatás a sérültekről

 

Miért volt olyan sok halott? Egyrészt meglepetésszerűen érte a várost: reggel volt, éppen akkor érkeztek be a vonatok. Az erős déli szél is hozzájárulhatott, hogy a bombák az Nagyállomás mellett a lakóövezetekre is estek. Sokakat a villamosbérletük vásárlása közben ért a bombázás az Ispotály téri pénztárnál. Ott állt a város legrégebbi református temploma, tornya függőlegesen kettészakadt.

 

A kettészelt Ispotály-templom

 

A bombázás a pályaudvart és a Vagongyárat érte leginkább, az Erzsébet utcai munkásnegyedet szinte a földdel tette egyenlővé. Elpusztult a Deák Ferenc és a Hunyadi utca köze, ahol most a Petőfi-téri nagy park található. Építettek ott egy biztonságosnak hitt óvóhelyet, de az egy 500 fontos, lánccal összekötött bomba hatására beomlott. Nagyon sokan nem is mentek óvóhelyre, mert egyszerűen nem hitték, hogy Debrecent bombázni lehet. Az impozáns Törvényszék udvarára és a börtönre is esett bomba, de az alagsorban lévő raboknak nem esett bajuk. A Szent Anna és a Ferencz József út sarkáról minden épület eltűnt. A műszaki osztály jelentése szerint körülbelül 280 ház teljesen romba dőlt vagy súlyosan sérült, 380 vált életveszélyessé és 800 könnyebben sérült. 1362 család, 4518 fő vált hajléktalanná.

 

Szent Anna utca sarok

 

A Debrecent ért szőnyegbombázás hatalmas károkat okozott a vasúti létesítményekben. Legnagyobb károkat a Vagongyár szenvedte el, a hozzávetőleges kárt 20 millió pengőre becsülték. Bombatalálatot kapott a pályaudvart környező iparnegyed is: a Bocskai Vasöntöde, a Motor- és Gépgyár, a Bőrgyár, a Kefegyár, a Közvágóhíd és a Műjéggyár.

 

A bombázás tényadatai Bihari László helytörténész kutatásai alapján:

A légiriadó kezdete:

A bombázás kezdete:

A bombázó gépek száma:

A ledobott bombák száma:

A polgári halottak száma (összesítve!): 

Megsebesült: 

Megsemmisült az épületekből:

Súlyosan megrongálódott:

Könnyebb sérülést szenvedett:

 

8 óra 46 perc

9 óra 00 perc

130 db

1030 db (80 db/gép)

1194 fő

673 fő

kb. 280

kb. 380

kb. 800

 

A bombázás után azonnal megindult a mentés. Hatalmas munkát végzett a mentőszolgálat, a Vöröskereszt, a katonaság és a csendőrség. A bombakárosultaknak adományokat gyűjtöttek, s a számvevőség a befolyt adományokat nyomban szétosztotta. A halottakat a 30 fokos hőség és a fertőzésveszély ellenére azonosítás végett két napig a Krematórium előtti térre fektették. A temetésükre a bombázást követő harmadik nap került sor.
 

Névjegyzék a háztulajdonosokról

 

70 évvel a történtek után a nagy kérdés az, hogy miért Debrecen, a hadászati szempontból jelentéktelen város volt a bombázás színtere? A partraszállás biztosítása mellett Dr. Ormay József hadtörténész véleménye az, hogy a Debrecen elleni bombázás a Japán elleni leendő ingabombázások főpróbájavolt, s az amerikaiak bizonyítani akarták az effajta bombázási módszer eredményességét. Az amerikaiak a magyar légtérben ugyanakkor demonstrálni akarták az abszolút technikai fölényüket. Támadtak minden élő és holt célt, még az állatokra is lőttek. Augusztus 21-én például a hajdúböszörményi repülőtéren legelésző városi csordát, körülbelül 500 szarvasmarhát pusztítottak el.

 

 

A június 2-ai magyarországi bombázás a szövetségesek számára pozitív mérleggel zárult: minimális veszteség mellett sikerült három napra megbénítani a közlekedést és a hadiszállítást. Debrecen fölött az amerikaiak egyetlen vesztesége egy négymotoros Liberator bombázó volt, amelyik ismeretlen okokból kigyulladt, és Pallag felett lezuhant.

A júniusi első bombázás után még 5 nagy légitámadás érte a várost. Szeptember 17-én leégett a Nagytemplom teteje, a Városháza és az ősi Kollégium, telitalálat érte a Déri Múzeumot. A bombatámadásoknak az oroszok bevonulása vetett végett, amit megelőzött a 2. világháború egyik legnagyobb tankcsatája, a debreceni csata…

 

Forrás:
MNL HBML IV. B. 1406/e. 8. d. 153/1944.
MNL HBML XXXV. 1. F. 158.

 

Szendiné dr. Orvos Erzsébet