A debreceni Városháza történetének forrásai I.

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

Nagy ütemben folynak Debrecenben a város egyik legjellegzetesebb épülete, a klasszicista stílusban megépített Városháza felújítási munkálatai. Az eredetileg is a városigazgatás céljára készült, a debreceniek puritán ízlésére jellemző, timpanonos épületet 1843-ban adták át rendeltetésének. A Városháza története azonban sokkal régebbi időkbe nyúlik vissza…

 


Az ősi városháza a nagyhíddal

 


Az „ősi” városháza magja az a Piac utcai kőház („lapidea domus”) volt, amely Tar András debreceni főbíró hajléka volt egészen haláláig, s amelyet a város 1531-ben vásárolt meg a Pálos-rend barátaitól, a végrendelet szerinti tulajdonosoktól. A ház körüli viták miatt azonban 1580-ban új adásvételi szerződést kötnek, mely szerint a pálos barátok most már örökösen elidegenítik a házat 500 magyar forintért.

 


Debrecen 1531-ben megvásárolja Tar András házát évente fizetendő 20 forintért
(MNL HBML IV. A. 1021/b. 1. d. 25.)

 

 
N. Dávid Ildikó: Adatok a debreceni városháza
XVIII-XIX. századi építéstörténetéhez 152.
  Debrecen városa 1580-ban
megújítja az adásvételi szerződést
(MNL HBML IV. A. 1021/b. 1. d. 87.)

 

Hogy megfelelt-e a Tar-ház a domus senatoria céljainak nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy amikor a mellette levő Herpay-ház eladóvá vált, a város nem késlekedett, 1582-ben 410 magyar forintért megvásárolta a Barátok-közéig nyúló telekkel együtt. A ház megszerzése után jól jövedelmező boltokat nyitottak a kalmárok számára. A rohamosan fejlődő város gazdagodásának alapját ugyanis a kereskedelem és kézműipar teremtette meg, amelynek következtében Debrecen a 17. században a Tiszántúl legjelentősebb városává válik.

 


Bejegyzés
a Herpay-ház adásvételéről (MNL HBML IV. A. 1021/b. 30. k.)

 

A mezőváros fejlődésével megszaporodtak a városigazgatás feladatai is: a bíróból és az esküdtekből álló tanács a szakágazati hivatalviselőkkel együtt hamarosan kinőtte a közigazgatás székházát. A további bővítésre viszont csak közel 60 év múlva kerül sor, amikor a dél felől határos emeletes ház tulajdonosát egy szörnyű bűn miatt fej- és jószágvesztésre ítéltek. A Piac utcai fél házat 1639. július 25-én 2000 Ft értékben Debrecen város kapta meg. A városi tanács egy hónappal később a ház másik felére is megalkudott ugyancsak 2000 forintban.

 


Magisztrátusi jegyzőkönyvi bejegyzés a Keczely-ház átadásáról
(MNL HBML IV. A. 1011/a. 9. k.)

 

 


Rákóczy György beiktatja Debrecent az egész Keczely-ház birtoklásába, 1640. augusztus 1.
(MNL HBML XV. 21. MuO. 150.)

 

A Cegléd utcáig még két ház volt, amelyek magánemberek tulajdonában voltak. A város mindenképpen meg akarta szerezni, csak az adandó alkalomra várt. Nem is kellett sokáig várni, ugyanis egy év múlva a Keczely-ház melletti kőház tulajdonosa, Fekete Miklós Kassára költözött, és eladta a házat. 1668. január 6-án meg is írták az adásvételi szerződést, és Erdődi János debreceni főbíró kifizette az 1400 forintban megalkudott vételárat a kőből épült házra.

 


A Fekete-ház adásvételi szerződése (MNL HBML IV. A. 1021/b. 2. d. 263.)

 

Már csak egy ház választotta el a Cegléd (mai Kossuth) utcától a városháza épületeit, a Tolnai-palota. A palota elnevezést azért kapta, mert kitűnt magasságával és küllemével: az emeletes ház – a korabeli közönséges polgári házaktól eltérően – gondosabban megmunkált, reneszánsz ablakkeretekkel ellátott épület volt. Megvásárlására 1696-ban került sor: a szabad királyi város 700 forintot fizetett érte.

 


Magisztrátusi bejegyzés a Tolnai-ház megvásárlásáról
(MNL HBML IV. A. 1011/a. 23. k. 436.)

 

Az „ősi” városháza tehát 1666 év leforgása alatt öt polgárház összeépítése által jött létre, s vált Debrecen város közigazgatási központjává. A házak között nem hoztak létre belső alaprajzi kapcsolatot, így csak az udvaron keresztül lehetett egyik részéből a másikba eljutni. Földszintjén mindvégig 18-19 haszonbérbe adott üzlet volt, míg a hivatal az emeleten és az udvari épületekben működött. Az emeleten volt a kis- és a főtanácsterem, a levéltár (archivum), a nyomda (tipografia), az udvaron a börtön (carcer), a sütő – és főzőház, a konyha és a csapszék is. A főbejárat a volt Fekete-ház kapuzata volt.

 


Az 1839-ben elbontott régi városháza Somogyi Károly mérnök által készített alaprajza
(MNL HBML Rajz 27.)

 

A „Domus senatoria” 300 évig adott otthont Debrecen főbírájának, szenátorainak, nótáriusainak és egyéb tisztségviselőknek. Itt esküdtek fel arra, hogy „…az igazat nem hamisítják, a hamisat nem igazítják…”, őrködtek a város jóléte, tisztasága felett, s Janus-arccal mindent megtettek, hogy elhárítsák a Debrecen mezőváros, majd szabad királyi város felett leselkedő veszélyeket.

 

Szendiné dr. Orvos Erzsébet