V. fondcsoport

kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

Megyei városok és községek

 

Ehhez a csoporthoz Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúdorog, Görbeháza, Polgár és Tiszagyulaháza feudális és kapitalista kori iratai tartoznak. A fondok részletesebb bemutatását A helytörténetírás levéltári forrásai címmel megjelent kiadványok tartalmazzák. A fenti települések közül csak az első három tartozott az ún. hat ,,öreg hajdúváros” közé. Egy ideig Polgárt is a hajdúvárosok közösségében találjuk (1608-1725), de végül az egri püspökségé lett. A letelepített hajdúk kiváltságát a „hajdúnemesség” és a szolgáltatások alól mentesített föld biztosította. A katonáskodást egyre inkább a „polgári” életmód váltotta fel, s ilyen módon a katonai jellegű önigazgatás hanyatlását a városi önkormányzat kiépülése követte. Itt a fordulatot az 1660-as „Szejdi-járás” jelentette, a török pusztítása a hajdúvárosok katonai és gazdasági erejének megtörését hozta. A homogén társadalmi szervezetet a letelepedés utáni vagyoni differenciálódás (állattenyésztés, földművelés, kereskedelmi tevékenység révén) megbontotta, ami állandó harcot hozott és jelentett a politikai hatalom birtoklásáért.

A XVIII. század végére a városi önkormányzat szervezete a következőképpen alakult ki: a szenátus és a kommunitas együttes ülése, majd az ebből kifejlődő közgyűlés vált a helyi önkormányzat legfelsőbb szervévé. Ez a szerep a XIX. században tovább erősödött. A város egészét érintő ügyekben megillette a végső döntés joga. A szenátus egyre inkább ügyintéző, végrehajtó szervvé változik. A kommunitas, a „nagytanács” kezdeti, az osztályküzdelmek során kivívott helyzete után a XIX. századra már a kisebb tisztségeket betöltőket, az ellenőrzésben résztvevő személyeket tömöríti.

A közgyűlés elnöke a hadnagy, aki egyben a szenátus vezetője is. A szenátushoz a bírói szék, a városigazgatási ügyek, az egyházi-iskolai igazgatás és a városgazdasági ügyek intézése tartozott. Legfőbb tisztségekké a hadnagy, a fürmender (a kommunitas vezetője) és a városgazda váltak, ezeket egy év időtartamra testületileg választották. A város vezetése a lassú polgári átalakulás során 1849-ig a teljes jogú polgárok kezében maradt. A tisztségviselők köre úgy módosult, hogy az 1830-as évektől első tisztségviselő a főhadnagy, helyettese az alhadnagy. A városigazgatás adminisztratív ügyeit a főjegyző mellé szerveződött jegyzői hivatal végezte. A városgazda irányította a gazdasági ügyeket, amelyek közvetlen ellenőre a fürmender maradt. A hivatali rendszer kialakulását jelenti az egyes szakágazatok létrejötte (pl. egészségügyi, szegényügyi, gyámügyi, városrendészeti).

A polgári korszakban a megválasztott vezető tisztségviselők alkották a városi tanács testületét. A kommunitást felváltó képviselőtestület már törvényhozó, jogszabályalkotó szerepet is kap, sőt a testület végrehajtó szervévé válik a városi tanács. A hajdúkerület önkormányzata 1850-től megszűnt, a városokban a tanács megmaradt ugyan, de a szolgabíró felügyelete alatt dolgozhatott csak. Az önkényuralom után a képviselőtestület újra az önkormányzat vezető szerve, egészen 1872-ig, amikor a hajdúvárosok (Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúdorog) rendezett tanácsú várossá váltak, s 1876-tól fogva Hajdú megye keretében éltek.

Az új közigazgatási rendben a hatalmi jogköröket a képviselőtestület; a városi tanács mint a képviselőtestület végrehajtó bizottsága, a városi magisztrátus, mint a tisztikar összessége, és az árvaszék gyakorolták. A városi tanács operatív szerveit az ügyosztályok és a szakhivatalok alkották. A városok jogállása a Hajdúkerület megszüntetése után csak módosult lényegében az 1886-os ún. községi törvénnyel. A város élén álló főhadnagy (1876 után polgármester néven) a képviselőtestület elnöke, s ekként a vármegyei törvényhatósági bizottságnak tartozott felelősséggel. A képviselőtestület közgyűlése egyre inkább irányító szervezet lett. Az 1929-es törvényekkel a városi tanács hatósági jogköre megszűnt, ezt a funkciót a polgármester vette át, és jelentősen kibővült az ügyosztályvezetők jogköre is. Hajdúböszörmény és Hajdúnánás 1872 után mindvégig rendezett tanácsú, majd 1929-től a tanácsok megalakulásáig megyei városok maradtak.

A városok levéltári anyagának kutatását segédkönyvek használata könnyíti meg. A községi anyaghoz soroltuk az 1950-ig Szabolcs megyéhez tartozó Polgár és Görbeháza csekély iratanyagát. Görbeházának a jegyzői kirendeltség (székhelyközsége Polgár) közigazgatási irataiból maradtak csak dokumentumai. Polgár korábbi mezővárosi helyzetét és a polgári átalakulás utáni szerepét mutatja be néhány jegyzőkönyvünk.

A falvak földesúri alárendeltségben éltek, önkormányzatuk annak mindenkori függvénye volt. A falu dolgait a szokásjog szerint intézték, amelyre a bírónak kellett ügyelni. A fejlődés során mezővárosi kiváltságokat szerző települések bírót és esküdteket választhattak, vásárt tarthattak, szolgáltatásaikat pénzzel válthatták meg. A XVI. században a községek már választhatták elöljáróikat, de a közigazgatás csak a XVIII. században szélesedett ki a jegyzői állás kifejlődésével. A jegyzők feladatává a felsőbb rendeletek teljesítése és a helyi igazgatás vált. A földesúri joghatóság 1848-ig maradt meg a községek felett s a községek a vármegyei igazgatás szervezeti keretei közé kerültek.

Az abszolutizmus idején az önkormányzati jog nem érvényesült. A községi életet az 1871-es és az 1886-os törvények szabályozták a polgári fejlődésnek megfelelően. Ekkor rendezett tanácsú községek (városok), nagyközségek és kisközségek típusát állapították meg. Mindhárom községi szervezetnek megvolt a saját képviselőtestülete, előjárósága. Az önkormányzat gyakorlásában, az anyagi lehetőségek mértékében volt elsősorban különbség a községi szervezetek között. Hajdúdorogot nagyközséggé szervezték át 1887-ben, 1901-ben a debreceni járáshoz, 1902-1925 között a hajdúböszörményi járáshoz tartozott, később újra a debreceni járáshoz osztották be. Polgár járási székhellyé vált a megyei átrendezések során, s hozzákerült Görbeháza is.